Freud elmélete szerint az emberi psziché három fő részből áll: az id, az ego és a szuperego. Az id az ösztönök és vágyak birodalma, amely azonnali kielégülést keres, nem törődve a valósággal és a következményekkel, nem ismeri a társadalmi normákat, elvárásokat. Olyan, mint egy benned élő csecsemő, aki azonnal akarja, amit akar, anélkül, hogy a körülötte lévő világ szabályait figyelembe venné, vagy megértené. A szuperego a személyiség morális része, lényegében a lelkiismeret, amely irányítja és megítéli az egyén cselekedeteit, gyakran a bűntudat vagy a szégyenérzet formájában. Ez a pszichénk erkölcsi és etikai komponense, amely a társadalmi normákat, erkölcsöt és a szülők által belénk nevelt értékeket képviseli. A szuperego nem velünk született, hanem a fejlődés során alakul ki, különösen a korai gyermekkorban. Freud szerint a szuperego kialakulása szorosan összefügg az úgynevezett Ödipusz-komplexussal, ahol a kisgyerek azonosul az azonos nemű szülővel, és átveszi annak értékrendjét. Ezzel párhuzamosan nemcsak a szülőktől, hanem más felnőttektől is megtanulja, mi a helyes és mi a helytelen, mi az, amit a társadalom elfogad, és mi az, amit elítél. Ez a belső iránytű segít abban, hogy megfeleljünk a társadalmi elvárásoknak, és erkölcsös életet élhessünk. Ha a szuperego túl engedékeny, akkor az nehezen tudja kordában tartani az ösztöneit. Ha viszont túl szigorú,...